A borsmenta

borsmenta

A menta régóta ismert gyógynövény, számos hatással rendelkezik. Már a Krisztus előtti ll. évezredből származó egyiptomi sírokban is találtak menta levelet, ebből feltételezhető, hogy évezredek óta alkalmazták, mint gyógynövényt. Valószínűleg a középkorban a fodormenta volt a legelterjedtebb. A korabeli orvosi könyvek mind megemlítik a mentát. A borsmentát a 17. században állították elő keresztezéssel. Nagy területen történő termesztése a 18. században kezdődött. Európában és Észak-Amerikában egyaránt termesztett növény.

Felhasznált növényi rész

A gyógyászatban a borsmenta (Mentha Piperita) levelét és illóolaját alkalmazzák.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben levele és illóolaja egyaránt hivatalos.

Főbb hatóanyagok

A levél cserzőanyagokat, flavonoidokat és triterpéneket tartalmaz. Az illóolaj fő komponense a mentol, menton és mentil-acetát. Gyógyászatilag legértékesebb vegyületei az illóolajban találhatóak. A borsmenta herbája 1-3% illóolaj mennyiséget tartalmaz.

Népgyógyászati felhasználás

Hagyományosan a mentafajokat gyomorerősítő, emésztést elősegítő szerként, epe és bélpanaszokra alkalmazták, valamint reumás panaszok és megfázásos tünetek kezelésére.

Preklinikai vizsgálatok, humán bizonyítékok

Az emésztést elősegítő javallatai mai is érvényesek.

Hűsítő, illetve antibakteriális hatása miatt emésztési panaszok és felső légúti megbetegedések esetén is alkalmazzák.

Hűsítő és enyhe helyi érzéstelenítő hatása a fájdalom csillapításában is jól kihasználható. Az illóolaj komponensei lipofilek, ezért bőrön keresztül jól felszívódnak.

Fejfájás csillapító hatása viszonylag újonnan felfedezett. Az első humán vizsgálati eredmények 1990-es években történtek. A menta illóolajának 10%-os etilalkoholos oldata homlokba és a halánték bőrébe dörzsölve csillapítja a fejfájást. Hatása annak tulajdonítható, hogy az illóolaj aktiválja a hidegérzékelő receptorokat, ezen keresztül közvetve csökkenti a fejfájást. Hatását több vizsgálatban is igazolták. A menta illóolaj fejfájás csillapító hatása azonos volt az 1 grammos dózisban alkalmazott acetil-szalicilsav, illetve paracetamol hatásával.

Modern felhasználás

Illóolaja fejfájás, reumás fájdalmak, izomfájdalmak csillapítására, viszkető érzés csillapítására (pl. szúnyogcsípés). Levele epehajtó, emésztésjavító, meghűlés elleni teakeverékek alkotórésze.

Javallatok, adagolás

A levél napi adagja 3-6 g, melyből forrázatot készítünk, belsőleg fogyasztjuk.

Külsődleges célra illóolajat tartalmazó krémet, kenőcsöt, olajkeveréket használjunk.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok

Ajánlott dózis mellett nem jellemzőek a mellékhatások, sem a levél vizes kivonatánál sem az illóolaj alkalmazásánál.

Érzékeny egyéneknél gyomorégés alakulhat ki a nyelőcső záróizmának ellazítása miatt.

Mentolra érzékenyek és kisgyerekek esetén ellenjavallt használata. Gyerekkorban fokozott a mentollal szembeni érzékenység, ennek következtében légúti görcs vagy légzésleállás is bekövetkezhet.

Extrém nagy dózisban alkalmazva szívritmuszavart okozhat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

* A hozzászóláshoz el el kell fogadnod az adatvédelmi tájékoztatót

*

Elfogadom

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .